Napi Oroszország, avagy ha érteni akarod, hogy merre halad Moszkva, kövesd az orosz belpolitikai híreket

„Napi Oroszország, avagy ha érteni akarod, hogy merre halad Moszkva, kövesd az orosz belpolitikai híreket. Az orosz Kommunista Párt hétvégén tartott nagygyűlésén egy határozatot fogadott el, amelyben »hibásnak és politikailag elfogultnak« nevezi Nyikita Hruscsov 1956-os XX. kongresszuson elmondott beszédét Sztálin személyi kultuszáról.

Historiográfiai emlékeztető: a Szovjet Kommunista Párt (SZKP) XX. kongresszusa történelmi fordulópontot jelentett. Hruscsov a szovjet és külföldi kommunista pártok vezetői előtt tartott zárt, titkos (de rövid időn belül kiszivárgott) ülésén elítélte Sztálin személyi kultuszát és felsorolta a bűneit: tömeges letartóztatások és kivégzések, politikai ellenfelei likvidálása, halálos munkatáborok és terror és félelem légköre. Hruscsov beszéde elindította a desztalinizációs folyamatot és a Sztálin alatt elkövetett bűnök elismerését és nyilvános elítélését. 

És most térjünk vissza korunkba, orosz Kommunista Párt (igen, még mindig létezik, sőt, Oroszország második legerősebb pártja, amely majdnem visszatért a hatalomba a kilencvenes évek végén) idei kongresszusához. 

Az orosz kommunista párt 2025-ös határozata szerint Hruscsov jelentésének szövege »hamis tényeket és hazug vádakat tartalmaz J.V. Sztálin ellen, és eltorzítja az igazságot az ő állami és párttevékenységéről«. A párt továbbá kinyilvánítja, hogy fel fogják szólítani »Vlagyimir Putyin orosz elnököt, hogy adja vissza Volgográd városának és Volgográd régiónak hősi nevüket, Sztálingrádot és Sztálingrádi régiót«.

Majdnem kereken 70 év telt el az SZKP XX. pártkongresszusa óta, és Sztálin a 21. század Oroszországában nagyobb reneszánszát éli, mint 1956 óta bármikor. Pontos adatok nincsenek, de az AI becslése szerint évi 30-50 könyv jelenik meg Sztálinról egy átlagos évben az elmúlt esztendők során.

És persze legyinthetnénk egyet rá, hogy na ez csak a kommunista párt, egyébként is mit vár tőlük az ember. Csak hogy egyrészt ilyen kijelentéseket a XX. pártkongresszus után még az akkori szovjet vezetők sem engedték meg maguknak. Másrészt a Sztálinról szóló narratíva az elmúlt két évtizedben a legfelsőbb szinten változott meg, amit a már említett, évente kiadott könyvek száma is jól tükrözi. 

Vlagyimir Putyin Sztálinhoz való (nyilvános) hozzáállása az elmúlt években nagy metamorfózison esett át, és legalább 3 szakaszra bontható. A kétezres években Putyin egyértelműen elítélte a sztálini repressziók »tragikus és elfogadhatatlan voltát«, »a nép ellen elkövetett bűntetteknek« nevezve azokat. 2007-ben például egyik beszédében a »kolosszális kegyetlenséget« és a sztálinizmus felelősségét emelte ki.

A 2010-es években ez változni kezdett, és ahogy az orosz hatalom egyre autoriterebb irányba fordult, Putyin is egyre gyakrabban beszélt a sztálini korszak kiegyensúlyozottabb megítélésének szükségességéről. Bár ekkor ugyanúgy elismerte a repressziók kegyetlenségét és óriási mértékét, ugyanakkor egyre gyakrabban beszélt arról, hogy Sztálin személye «indokolatlanul van démonizálva«, és Sztálin elleni támadások valójában a Szovjetunió és Oroszország elleni támadások eszközeivé váltak.

2014 után Putyin Sztálinról alkotott (nyilvános) nézetei új szakaszba jutottak. Krím megszállása után vagyunk, amikor Moszkva és a Nyugat útjai szétváltak, és Oroszország egyre inkább a politikai elnyomás és az autoriter irányítás korszakába csúszik bele. Putyin retorikája Sztálinról is megváltozott: bár továbbra sem tagadta a sztálini repressziókat, de egyre kevesebbet beszél róluk nyilvánosan, és Sztálin alakja egyre gyakrabban jelent meg »hatékony válságmenedzserként« vagy »birodalomépítőként«.”

Nyitókép: Mikhail METZEL / POOL / AFP